Gyerekkorunkban sokan panaszkodtunk, hogy az órák túl sokáig tartanak . Az évek során számos változás történt a tanítási módszerekben, de az igazság az, hogy az órák időtartama általában véve nem változott jelentősen. Felmerül azonban egy érdekes kérdés, amely elgondolkodtathat minket: vajon hosszabbnak kellene-e lennie az óráknak a tanulás javítása érdekében?
Jelenleg az átlagos tanórákon töltött idő hat óra. Természetesen ez nem tartalmazza a tanórán kívüli tevékenységeket vagy a később esetleg beiratkozott kurzusokat. Egyesek azonban amellett érvelnek, hogy az óráknak hosszabbnak kellene lenniük, hogy a diákok többet tanulhassanak. E vélemény ellenére a tanulási órák nem a legfontosabb tényezők; a teljesítmény előtérbe helyezése a kulcs.
Vita az iskolai időbeosztásról
Az iskolai idő optimalizálása visszatérő téma a társadalomtudományokban. A tanítási nap kezdési időpontját és az iskolai naptárat különösen elemezték . Az empirikus bizonyítékok arra utalnak, hogy az órák kezdési idejének elhalasztása pozitív hatással lehet a diákok tanulmányi teljesítményére, míg a szünetek elosztásának megváltoztatása vagy a tanítási napok csökkentése nem hozott meggyőző eredményeket.
Spanyolországhoz hasonló országokban a tanítási nap körülbelül öt óra tanításból áll, és heves vita folyik a szervezeti modellről:
- Folyamatos munkanap: A tanítás a délelőttökre koncentrálódik (általában reggel 9-től délután 14-ig). Hívői azzal érvelnek, hogy délutánonként csökken a teljesítmény, és hogy az utána következő időt tanórán kívüli tevékenységekre kellene fordítani.
- Osztott nap: Oszd be a munkaidődet délelőtt és délután között (például 9-től 16 óráig ebédszünettel). Azok, akik ezt a módszert támogatják, azzal érvelnek, hogy megakadályozza a kiégést, és lehetővé teszi a koncentráció visszanyerését a hosszabb szünetek révén.
Fontos megjegyezni, hogy bár egyes tanulmányok szerint a tanítási napok megosztása javíthatja az eredményeket, ezek a különbségek gyakran eltűnnek, ha a diákok társadalmi-gazdasági státuszát figyelembe vesszük, ami arra utal, hogy a környezetnek nagyobb a befolyása, mint magának az órarendi struktúrának.
Az órák mennyisége a tanulás minőségével szemben
Nem számít, ha több időt szánunk a tanulásra, ha nem tesszük meg a tőlünk telhető legjobbat ez idő alatt . Ha nem koncentrálunk, vagy ha kihívásokkal szembesülünk, a teljesítményünk romlani fog, és nem fogjuk megtanulni azt, amit megpróbálunk. A nemzetközi összehasonlítások (például az európai és latin-amerikai országokból származó PISA-adatok) azt mutatják, hogy a tanulásra fordított órák számának növelése önmagában nem befolyásolja pozitívan a teljesítményt. Ami igazán számít, az az, hogyan közelítjük meg a tanítási és tanulási folyamatot.
Az egyetemi környezetben az egyéni erőfeszítés kulcsfontosságúnak bizonyult. A szokáskövetésen alapuló kutatások azt mutatják, hogy a tanulásra fordított órák csökkentése (például olyan zavaró tényezők miatt, mint a videojáték-konzolok túlzott használata közös helyiségekben) negatívan befolyásolja az átlagot . Ez megerősíti, hogy bár az idő erőforrás, hatékonysága a fegyelemtől és a zavaró tényezők kiküszöbölésétől függ.
Az akadémiai teljesítményt javító tényezők
A vizsgákon és a végeredményeken elért sikerek maximalizálása érdekében nem kizárólag az órára kell összpontosítanunk, hanem a kognitív képességeket optimalizáló változókra is :
- Koncentráció: Az aktív módszerek alkalmazása a tanteremben hatékonyabb, mint a puszta fizikai jelenlét a központban.
- Alvási szokások: A megfelelő pihenés elengedhetetlen az emlékezet konszolidációjához.
- Tanulási környezet: A külső zavaró tényezők minimalizálása lehetővé teszi, hogy egy óra tanulás sokkal produktívabb legyen, mint három óra figyelemelterelés.
- Személyes motiváció: Az erőfeszítés és az akaraterő olyan hajtóerők, amelyek akár a társadalmi-gazdasági hátrányokat is kompenzálhatják.
A következtetés egyértelmű. Kezdetben nem számít, hogy mennyi órát szánunk tanulásra. A lényeg az, hogy a legtöbbet hozzuk ki ebből az időből. Így gyorsabban fogunk tanulni és mindent hatékonyan megjegyezni. Tartsd szem előtt a következő koncepciót: a kulcs a tanulásba fektetett erőfeszítés hatékonysága és minősége.
A tanulmányi siker nem egy fix időmennyiségtől függ, hanem attól a képességtől, hogy a tanulás minden percét valódi és értelmes tanulássá alakítsuk, a minőséget a mennyiség helyett előtérbe helyezve.